"Játszóterünk" a dunakeszi sportrepülőtér (LHDK)

A repülőtér mai területének egy része a második világháborút megelőző időszakban a lóversenypályához tartozott. Az 1944-es év végén a karámok egy részét lebontották, majd a németek kis teljesítményű futár repülőgépeikkel telepedtek le a repülőtér egyik részén, kivonulásuk után az orosz katonák foglalták el a területet, amelyet részben megnagyobbítottak.

Később a területre a Magyar Repülő Szövetség Központi Javító Műhelye települt, amelynek keretében repülőiskola, javító- és szerelőműhely működött itt. Emellett természetesen olyan különböző kiszolgáló létesítményeknek is otthont adott a terület, mint a konyha illetve irodaépületek. Ebben az időben épült fel a repülősök társadalmi összefogásának eredményeképpen az egyik hangár, amely később a Mechanikai Laboratórium faraktáraként funkcionált. 1946-47-ben a vitorlázó és motoros repülős kiképzés mellett az ejtőernyős ugrás, mint sport is helyet kapott a területen. A ma is működő repülőteret 1949-ben az Országos Repülő Egyesület kezdte el kiépíteni. Az 1950-es évek közepére rendeződött a tréningtelep és a repülőtér közötti határ, kialakult a repülőtér mai területe. Az egykori katonai repülőtér ekkorra már teljesen átalakult vitorlázó repülőtérré. A területen 1957-től az AKKÜ (Alagi Központi Kísérleti Üzem) működött, ahol a legendás Ifjúság, Béke és Gébics nevű vitorlázó gépeket gyártottak. Az Ifjúság típusú gépet például olyan nagy számban készítették, hogy külföldi megrendelők is megjelentek. Számos kisgépet értékesítettek lengyeleknek, cseheknek, románoknak, valamint oroszoknak is. Az üzem igazgatója Rubik Ernő volt, aki különböző továbbképzéseket tartott a dolgozóknak, akik máig szeretettel emlékeznek vissza azokra az időkre.

1957 után a repülőtér a Mechanikai Laboratórium 2. számú telepeként működött. Hozzávetőleg ebben az időszakban kezdték el a repülőgépek mezőgazdasági célra történő hasznosítását is, ami azt jelentette, hogy különböző permetező illetve műtrágyázó berendezéseket szereltek be a kisgépekbe. Az RNSZ, vagyis a Repülő Növényvédés Szolgálat mezőgazdasági munkákat végzett. Tréfásan „kukacbombázóknak” is nevezték az itt használt gépeket, amelyek alacsonyan repülve permetezték a mezőgazdasági területeket. Növényvédelemmel foglalkozó pilótává csak egy plusz tanfolyam elvégzésé- vel válhatott valaki. A 20. század második felében a repülőtér a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) kezelésében működött. Olyan országosan is ismert személyek gyakoroltak itt, mint például Tóth József világbajnok pilóta, aki 1962-ben a Budaörsi Műrepülő világbajnokságon a magyar válogatott keretében indult. Tóth József Dunakeszin volt repülőmérnök, valamint gyakorlati óráit is itt töltötte.

A Góbé pilótafülkéjéből (v.kiképzés 2011)

A dunakeszi repülőtéren több repülőklub is működött, illetve háromnak (Dunakeszi Sportrepülőklub, a Malév repülőklub és az Opitz Nándor Repülőklub) még napjainkban is ez a terület ad otthont. Itt működött 1957-ben először a Műegyetem Repülőklub, ezt követően pedig a Mechanikai Laborató­rium és az FM Klubja, a Ganz-MÁV Repülőklub, az Ipari Tanulók Repülő Klubja (ITRK), a Könnyűipari Minisztérium Klubja (KÖMI) és a Postás Repülőklub is.

A vitorlázórepülés kapcsán fontos megemlékeznünk a legendás dunakeszi hullámról. A magas légköri hullámmozgás segítségével a magyar vitorlázópilóták a 80-as évek közepétől gyakran itt repülték arany és gyémánt fokozatú magasságrekordjaikat (pl. itt teljesítette Kubits György az első magyarországi 5000 méteres gyémántkoszorús repülést).

A reptér délkeleti sarka (közvetlenül a birkák mellett) sok éve ad otthont a repülőmodellezőknek. Ezt a kis területet a Dunakeszi Modellező Baráti Kör tartja karban. Én is itt tettem meg az első lépéseket az RC repülés rögös útján... :)

Most átadom a szót a DMBK vezetőjének, Pusztay Józsefnek (alias Dodóbá'), hogy meséljen egy kicsit a dunakeszi-i modellezésről:

"Dunakeszi reptéren mindig volt modellezés. Kijáró modellezők javarészt a Pest megyei klub tagjai

voltak. Kokai Árpád, Mikolai Tamás, Waxler Gyuri, stb. Kb. 10-15 klubtag, jómagam és a környékről (Fót, Dunakeszi Gödöllő) még kb. 10 megszállott modellező kb. 1980 óta járunk ki játszani. Elfogadott vezetőnk Kokai Árpi, Dunakeszi lakos volt. Róla itt is meg kell emlékezni, egy olyan barát volt, akitől nem tudtál olyat kérni, amit 1-2 napon belül nem tudott megcsinálni! Ö igazi modellező volt, egy rönk balsából gyönyörű repülőt épített, de ha a motoroddal volt problémád, másnap már jól működött, pedig agyon használt MOKI és Enya motorjaink voltak egy Új 10 cm3 OS 4 üteműnek a csodájára jártak. Egy eszterga géppel és persze sok célszerszámmal amit szintén Ö készített, mindent megtudott csinálni akár egy eredeti Enya kipufogót is, igazi ezermester volt.
A 80 években kezdtük az Ó év búcsúztatókat tartani, volt olyan év, hogy kb. 30-35 cm hó volt a pályán.  Mikolai Tomi busza után kötöttünk egy 1x2 méteres kazán lemezt és hárman rá álltunk. A Tomi végighúzgálta a pályán, keményre simítva a havat, így alkalmassá téve a játékra. Volt olyan tél is, amikor több autó is elakadt a nagy hóban, így a hangároknál ünnepeltünk. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal működött a baráti társaság 2012 december 27.-ig, Kokai Árpád haláláig. Árpival nagyon jó barátságban voltam, voltunk. Egy novemberi beteglátogatásom alkalmával, könnyes szemmel átadta a klub névsort a maradék pénzzel, rám bízva modellezőket. Úgy éreztem, hogy választott vezető kell, akit a többség elfogad, megbízik benne. 2013 december 31.-re a fórumon kiírtam,  hogy vezetőt kell választanunk. Három tagú választó bizottságot jelöltem ki. Csonto Gyula, Dobrocsi Zsolt személyében, vezetőjüknek és a választás lebonyolítására Pethő Attilát jelöltem. A titkos választás annak rendje szerint 2013 december 31.-en lemondásom bejelentésével megtörtént. A szavazatok számlálása után Pethő Attila eredményt hirdetett, melyben négyen szavaztak Pusztay József-re a többi Dodó bácsira, azaz mindenki rám. Egyhangúan megválasztottak. A szavam is elakadt, gondoltam, hogy egy páran rám szavaznak, de, hogy mindenki, arra nem is gondoltam! Hát azóta igyekszem rendben tartani a Baráti Társaságot, sok mindent megteszek. A szabadidőm jelentős részét áldozom, hogy mindenki jól érezze magát! Rendeztünk már disznóvágást, birka pörkölt és halászlé főzést, Sanyi barátunk balatoni pontyából. Szeretem ezt a megbízást és szívesen is csinálom. Nem tartom munkának, sőt megtisztelve érzem magam, hogy elfogadják kérésemet és komolyabb konfliktus nem volt az elmúlt években. De az idő az múlik, eljön az az idő, amikor már nem fogok tudni annyit kint lenni, kijárni, ezért az idén is december 31.-én választást fogok javasolni és lemondok. De már indulok is, ha akadna egy jó konfliktust megoldó képességgel rendelkező modellező és jelentkezne-e nemes feladat ellátására! Szívesen megbeszélnénk, hogy a hagyományainknak megfelelően mik az elvárások és továbbra is segíteném munkáját.
A klub tagsága: 2014-ben 44 fő, ebben az évben tagdíjat fizetett 13 fő,  két modellezővel már többen vagyunk és ha a tavalyi létszámból nem marad el senki, az ez évre tervezett ügyességi versenyek és egyéb programok hatására elérjük az 50 főt! Szerintem az ország legnagyobb modellezői baráti társasága a mienk..."

2014-es DMBK évadzáró buli a levegőből (pilóta: Tibi):

DMBK Szilveszteri buli 2014.12.31.:

Repülj, repülj, hős magyar pilóta!

Nagyon sok videó-töredék gyűlt már össze és találtam egy régi magyar repülős nótát, nem tudtam megállni, hogy kivételesen a zenéhez vágjak egy klipet. Ez lett az ötödik WWG videó.
Nagy rajongója vagyok a háború előtti magyar filmeknek, elbűvöl például a korabeli vígjátékok, sajátságos naiv bája. Ennek a repülős indulónak (Pilóta/Repülő induló (Wismüller Károly) M.kir. Honvéd Légierők Zenekara, Vezényel: Doroszlay Károly. Durium-Pátria, 1943) is ezért fogott meg a hangulata. Van ebben minden a "magyar kislány"-tól az "Úristen"-ig... :)

A klip Tamás Tucan (építésének részletes leírása itt) gépének hasára szerelt kamera felvételével indul. Ez a felvétel is Pipishegyen készült. Jól jöttek ehhez a kliphez a DMBK évadzáró összejövetelén készült time-lapse felvételek (Tamás ötlete volt, hogy rögzítsük az egyik kamerát a modellező repülőtér szélzsák rúdjához). Az első ilyen bevágásban - kivételesen - mindhárman megjelenünk, ahogy a terülj-terülj asztalkámról tömjük a fejünket... :) 0:53 -nál a "csúnya-de-finom" Piper Cub J3 repülőm szerepel. Érdekesség, hogy itt meghagytam az eredeti aerodinamikai zajokat, amit a hátrafelé néző kamerája rögzített. Szerintem nagyon illik a korabeli miliőbe.

1:04-nél a következő time-lapse bevágásban láthatjuk a klub-vezetőnket, Dodó bácsit is egy fenomenális kalapban, ami megint csak nagyon passzol a hangulathoz... ;)

1:16-tól Tibi - azóta már sok zuhanást és ragasztást megélt - Styroman Extra repülőgépe látható, ahogy épp felszálláshoz gurul ki. Az eredeti felvételek a harmadik videónkban láthatók.

A zene miatt kézenfekvő volt, hogy a képeket az összeállítás után videó-szűrőkkel "öregítsem".

Végül jöjjön a szöveg:

"Repülj, repülj, hős magyar pilóta,

Rólad szól a legszebb nóta: magyar nóta,

Ahol leszállsz, magyar kislány várt rád,

Te véded meg Magyarország szent határát!

Felrepül az acélmadár a csillagos égig,

A repülőt kis angyalok mosolyogva nézik!/Ha repülök, kis angyalom, mosolyog az ég is!

Az Úristen büszke lehet rája,

Hogy a magyar repülőnek nincsen párja!"

Pipishegy (avagy: a sarokban meg kilencven fok lesz...)

A WWG első kirándulása /2014.10.10./ a Gyöngyös-Pipishegy (LHGY) repülőtérre vezetett. Én már egyszer repültem itt a kis játék vitorlázómmal, amikor a feleségemmel a Mátrában kirándultunk, ezért javasoltam a többieknek, hogy próbáljuk ki az Arcus-okkal és készítsünk - lehetőség szerint - szép légi felvételeket erről a gyönyörű környezetben lévő repülőtérről.

Az évszakhoz képest meleg, napos, de kissé szeles hétköznap délután ugrottunk le gyöngyösre. Megérkezésünkkor egy helyi modellező már ott volt és óvatosan, messziről méregette a kipakolásunkat. A gyors kirámolás után természetesen odamentünk bemutatkozni és elmondani, hogy mi járatban vagyunk, honnan jöttünk stb. Nem sokára több "bennszülött" is érkezett. A fogadtatásunk barátságos volt. Elmondták a szabályokat. Ezen a reptéren a modell és az igazi repülőgépek is ugyanazt a pályát és légteret használják, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy közeledik-e valamilyen repülő eszköz (ez lehet akár siklóernyős is).

Mivel mi hárman kötelékben repültünk, ezért gyakorlatilag lefoglaltuk a teljes modellező légteret, úgyhogy jobb híján a helyi erők minket néztek és a szokásos modellezős sztorizgatások mellett, fárasztó szóviccekkel is szórakoztattak, utalva pl. a várható jó időre (megjegyeztük, hogy a hétvégén akár 18 fok is lehet): "a sarokban meg kilencven fok lesz...!". Olyan töményen jöttek az ilyen  és hasonló szólások, hogy hazafelé a kocsiban a "vihornyászó repülők"-ön kívül nem is tudtuk felidézni őket... :)

A felvételek a már megszokott rendben zajlottak, az én gépemen volt a hátrafelé néző kamera, Tibi és Tamás gépein pedig a szárnyakon előre nézve helyeztük el a felvevőket. Tibi kipróbált egy új kameranézetet is, nevezetesen, hogy a kamerát a szárny végére helyezte úgy, hogy a törzs felé nézzen az optika. Bár nem fűztünk hozzá nagy reményeket, de várakozáson felül jó és érdekes felvételek születtek így! Használtam a törzs irányából a szárnyvég felé nézetet is, ez már máskor is bevált. Készítettünk külső felvételeket is HD-képes fényképezőgépek kamera-módját felhasználva.

Naplementéhez közeledve Tibi a magassági felvételeket készítette el (ezzel nyit és zár a videoklip), de Icarus módjára "belerepült" a napba és teljesen elveszítette a vizuális kontrollt a repülőgépe felett. Az volt a szerencse, hogy jó magasan volt, ezért jó-néhány izzasztó másodperc után (ami egy örökkévalóságnak tűnt lentről, főleg, hogy az én kamerám volt a rajta... :) ) sikerült kimanővereznie a repülőjét a szorult helyzetből. A felvételek során csak egy szerencsés baleset történt, nevezetesen, Tibi és az én gépem ért össze egy pillanatra. Egyik repülő sem zuhant le, de a légcsavarom "kiharapott" egy kis részt a Tibi gépnek egyik csűrőlapjából, de ez könnyen orvosolható volt egy kis ragasztószalaggal.

Aláfestő zenének a Pathfinder együttes "Forever Young (Alphaville power metal cover)" c. felvételét használtam.

Az Arcus fényei

Nagyon megtetszettek az Andreas-nál is kapható színes, öntapadó LED-szalagok. Gondoltam, biztos jól mutatna az Arcus szárnyain. Tamás barátommal vásároltunk több színben 1-1 méter szalagot és elosztottuk őket. Nekem elég volt a szárnyak aljára 2x21 db. kék LED-et tartalmazó csík (szárnytőtől - szervoig). A szárny belépő élére pedig 2x3 db fehér LED került (ezeknek a legnagyobb a fényük).

A szalagok végére Futaba (szervo) csatlakozókat forrasztottunk, hiszen a szárnyak leszerelhetőek, ezért a kábelezéseknek is oldhatóknak kell lenniük.

Ahhoz, hogy a világítás a távirányítóról kapcsolható legyen, egy univerzális fedélzeti kapcsoló elektronikát kellet beszereznem.

Így a vevő egyik szabad csatlakozójára illesztve távolról tudom ki-be kapcsolgatni a világítást, ami egyrészt hasznos, másrészt jópofa, ha alacsony áthúzáskor (természetesen a megfelelő - szürkületi - látási viszonyok között) egyszer csak kigyulladnak a "leszállófények"...