Az sBach fiaskó után, önbizalom hiányos állapotba kerültem... Hiába a sok szimulátoros gyakorlás, a való életben mindig túlizgultam a repítéseket. Megvásároltam második gépemet egy Robbe Arcus Sonic 2m-es, segédmotoros vitorlázót - némi alkudozás után -, kedvenc hobby boltomban, Andreasnál. Így a két barátommal együtt már teljes volt a három gépes egyforma repülőflotta, jó alapot nyújtva ezzel a közös játékhoz! Nekem fontos, hogy a szabadidőmet lehetőleg a barátaimmal tudjam tölteni, ez a közös hobby pedig nagyon jó alkalmakat nyújt erre.
Bevallom, eleinte az Arcus is megrémített, pusztán a mérete miatt. (Nagy gép nagyot tud esni). Az első repítések egyáltalán nem voltak stresszmentesek, hogy finoman fogalmazzak... :)
Vágytam már egy igazán barátságos tanulógépre is. Megkértem a SzánModell vezetőjét, hogy építsen nekem egy tréner gépet. A gép egy Piper Cub J3 -as némileg "baltával faragott", de nagyon jó indulatú modellje. Ezzel a géppel már nagyon jókat tudtam repülni, bár a második repülés egy sajátos balesettel végződött. Az akkumulátor a gép hasában, a motor mögött helyezkedik el, amit helyhiány miatt csak egy kis darab tépőzár és egy mágneses ajtó stabilizált. Sajnos nem elég körültekintően raktam be az akkumulátort és egyik keresztben áthúzáskor azt vettem észre, hogy valami kiesik a gépből. Mivel épp egy "kövér" gázt adtam, ezért meg voltam győződve róla, hogy a kis csengőmotor lökődött le, ezért bőszen kormányoztam a gépet, hogy biztonsággal le tudjak vitorlázni. Mondanom sem kell, hogy ez nem volt teljesen sikeres, hiszen az akkumulátor esett ki a gépből (azóta bombázónak hívjuk), így persze semmi nem működött leszállás (leesés) közben. A balesetben csak a gép orra tört meg egy kicsit, egy ragasztás után, már újra repülőképes volt.
Ez egy igazán kezes gép, a lassú és alacsony áthúzások mestere!
Piper video:
